Helyünk a világban

Információk

Szeretettel üdvözlöm!  2024-ben a megújult honlapon bővebb tartalommal és új formában találkozhat velem, vagy várom személyesen! 


Szabad egyéni időpontjaim

Kedves érdeklődők, az új jelentkezők számára elsősorban hétfőn és szerdán napközben vannak kijelölt időpontjaim. 
Az itt felsoroltakon  kívül eső, felszabaduló időpontokról sms-ben vagy telefonon érdeklődhet vagy kérhet értesítést. 

Februárban a következő szabad időpontjaim közül most rögtön választhat:
február 27. kedd     8.30     16.00  
február 28. szerda  10.00   17.30
Foglaljon időpontot sms-ben azonnali visszajelzéssel! Az aktuálisan elérhető időpontokról sms-ben vagy emailen érdeklődhet:
barna.andrea.pszi@gmail.com       70-9423236 


Azonnali időpontfoglaláshoz küldjön sms-t:

70-942-32-36


Várom kérdéseit is:

barna.andrea.pszi@gmail.com


Kapcsolat

Barna Andrea kineziológus, családállító coach

Hívjon vagy írjon sms-t: 70-942-32-36

barna.andrea.pszi@gmail.com

Keressen messenger üzenetben, Facebook oldalamon: Helyünk a világban

Legfrissebb bejegyzés

Hírek az elmúlt 9 évből

A korábbi híreket áthelyeztem ebbe a blogbejegyzésbe, hogy a honlapom és a munkám története iránt érdeklődők megtalálják az archív információkat is:)

Helyszín: XV. kerület (kertvárosi...

Testvérek - ki viseli a szülők terheit?

Családunk, amelybe születtünk egy rendszer. Minden tagja együtt alkot egy egészet, amely egyensúlyban van. A legjobb, ha mindenki a saját helyén, saját feladatait oldja meg, ez a mindenki számára jó egyensúly. De gyakran nem így van.

Ha megoldatlan feladatok, problémák vannak, mert valamelyik szülő nem bírkózik meg saját feladataival, vagy a rendszerben - a felmenőknél, a múltban - kiegyensúlyoztlanság maradt valami más okból, akkor a család tagjai - a gyerekek - helyükről kiállva, más helyébe állva teremtenek egyensúlyt. Nem arról van szó tehát, hogy saját, a szüleinkkel kapcsolatos feladatainkat ne tegyük meg! Az idős szüleinkről való gondoskodás, hétköznapi értelemben vett segítésük nem ide tartozik. A "más terheinek viselése" témakörben valójában a megoldatlan életfeladatokról van szó: az elrontott és kiüresedett kapcsolatról a szüleink között, a szülőnek lehetőségében állt, de meg nem élt munkahelyi sikerekről, vagy a magányos életéről. Hogyan teremt a - már felnőtt - gyerek a saját élete rovására egyensúlyt? Például a magányos szülővel él, feladva a valaha is lehetséges párkapcsolatot, vagy az idős nagyszülőt a mással elfoglalt szülei helyett ápolja, esetleg lemond a sikerekről, valódi érdeklődéséről és a szülő által elképzelt pályát választja, vagy a családi cégben marad érdeklődése ellenére.

Mindig a gyerekek azok, akik - legyenek bárhány évesek - öntudatlanul is igyekeznek "segíteni" szüleiknek, elvállalják a rendszer egyensúlytalanságát okozó problémát és saját életük megélése helyett ezzel beárnyékolt életet élnek. Viselik valaki más terhét.

Így azonban a saját feladataik maradnak megoldatlanul és hosszú sorban ismétlődhet a "más életét élem, más feladatainak terhét viselem" dinamikája. Hiszen a boldogtalan, ki nem teljesedett élet során az ebbe születő saját gyerekek ugyanezt a mintát látják: a szülőm nincs a helyén, így hát én sem lehetek a helyemen és élhetek felhőtlen, boldog, sikeres életet. Az a tapasztalat, hogy a gyerekek - mindegy hány évesek már - nagyon nehezen engednek meg maguknak boldogabb életet, mint amit a szülő élt. Ezért is fontos, gyermekeink érdekében, hogy törekedjünk arra: minél kiegyensúlyozottabb, boldogító és elégedett életet éljünk, mintát adva ezzel számukra.

Mit tehet, aki úgy érzi, hogy a család (a szülők) megoldatlan feladatait ő viszi tovább? A családállítással felismerhetjük az összefüggéseket, a folyamatokat és saját helyzetünket. A felismeréstől pedig gyakran már önmagában változnak a dolgok, de tevőlegesen is változtathatunk mindezek ismeretében.

Mi történik, ha meglátva a rossz mintákat, vagy azt, hogy más terheit vinném, változtatok és a saját életemet élem? Egyrészt ez nagyon nagy belső erőt és önismeretet igényel, másrészt saját magam és döntéseim felvállalását, szembemenve az elvárásokkal. Így élik meg legtöbben ezt a hétköznapokban, ezért olyan nehéz. A mögöttes belső folyamat valójában az a kettős érzés, hogy egyrészt szeretnék önmagam lenni, kiteljesedetten élni, másrészt nem lehetek "hálátlan" a szüleimmel, sajnálom őket, szeretnék segíteni rajtuk, akár a saját életem egyensúlytalansága által is. Mindez persze nem tudatos.

A családállításban alapvetés, hogy a gyerek nem tud segíteni szüleinek abban az értelemben, hogy a szülő életét nem tudja megoldani. Ez a tapasztalat. Pontosabban egyetlen módon úgymond segíthet: ha ő maga a saját feladataival foglalkozik, azokat oldja meg, magyarán a saját életét éli. A szülő is ezt szeretné a legtöbb esetben, még ha nem is így tűnik. A gyerek azáltal, hogy a saját életét éli, meghagyja a szülőnek az ő problémáit és így lehetőséget nyújt rá, hogy a szülő nézzen szembe azokkal és elkezdje megoldani őket a maga erejéből. Mert mindenkinek megvan az ereje a saját feladataihoz - ha túl soknak érezzük, akkor valószínű, hogy nem (csak) a magunkét visszük...

Gyakran találkozom azzal az öntudatlan "megoldással", hogy valaki a szülőktől távol, sokszor külföldön találja meg a nyugalmat, a kiegyensúlyozott saját életet. Pontosabban az állítás során az látszik: nem véletlenül távolodott el, így tudja csak a saját életét élni. Még akkor is ha a honvágy, a magány-érzés esetleg nehézzé teszik ezt, de még így is jobb. Persze önmagában a földrajzi távolság nem oldja meg a problémákat, de van, amikor lehetővé teszi, hogy "legálisan", indokok nélkül tudjon valaki önmaga lenni, kimaradni a rossz egyenúlyi helyzetből, ahol más terhe nehezedne rá.

De mi történik, ha a családban több gyerek is van? Gyakran ilyenkor egy másik testvér veszi át a feladatot és ő áll be az eltávolodó helyére, az egyensúlytalanság miatt kialakuló helyre. Ekkor van az, hogy családállításon ezzel a "másik testvérrel" találkozom, aki sokszor haragszik "semmit nem vállaló" bátyjára. De az ő számára is ott a lehetőség, hogy a saját életét élje! A döntés lehetősége.

A testvérek között szoros kapcsolódás van, hiszen nagyon közel állnak egymáshoz a család rendszerében. Közöttük is érvényesül a "rend", mint a családállítás alapfogalma: születésük sorrendjének megfelelően nagy jelentőssége van annak, hogy egy testvér hányadik a sorban. Itt is érvényes: a nagyobb tud segíteni a kisebbnek, a kisebb azonban nem a nagyobbnak. A nagyobb testvér leginkább a példaadással segít: ha neki sikerül a saját életét élnie, akkor a kisebbek is megengedik maguknak ezt.

Találkoztam olyan helyzettel is, ahol a kisebb testvér sikeres karrierjét a nagyobb testvér sikertelensége árnyékolta be: a húg nem tudott megfelelően felszabadultan örülni sikereinek, felvállani azt, amit elért. Mert - nem tudatosan - "tiszteletlenség" lett volna számára a bátyjával szemben, aki problémákkal küzdött. Az állítás során ezt tudatosítva azonban megváltozhat mindez, és elkezdheti a saját életét élni, meghagyva bátyjának a saját nehézségeit, amelyhez a bátynak megvan a maga ereje. Ilyenkor egyébként színezi ezt az, hogy a báty saját sors-feladatának nehézsége a szülőket is terheli, az ővék is ez a feladat (például egy súlyos betegség esetén) és a húg a szülőknek is "segíteni vél" azzal, ha ő maga sem boldog. De - ahogy már szó volt róla - ezzel nem segít! Azzal igen, ha ő maga kiegyenúlyozott és a helyén van.

Ha a család rendszerében nagy hiány van, akkor előfordul, hogy a legkisebb testvérnek (esetleg valamelyik másik testvérnek) a legnehezebb a helyzete. Ő lesz az, aki végül "ott marad" a szülőkkel, átvállalva az ő terheiket, lemondva a saját életéről. A többi testvér helyett is vállalja ilyenkor a problémát. De nem feltétlenül a legkisebb testvér az, akinek a legnehezebb letenni a nem saját terheket.

Testvérek között gyakran előforduló dinamika, hogy a nagyobb testvér "felvállalja a terhet" és a kisebbeknek például "pótszülője" lesz az elhanyagoló vagy egy nagy traumával küzdő szülő helyett (például egy válás során). Ez természetesen gyakran óriási teher a legnagyobb testvérnek, hiszen ő is csak gyerek! Mivel a szülők csak így tudták megoldani saját életüket, ezért ő veszi át a szülői feladatok egy részét (támasz nyújtása, odafigyelés a kisebbekre, felelősségvállalás).

A kisebb testvérek ilyenkor gyakran nem is szenvednek igazán hiányt, és bár látszólag "problémás családban" nőttek fel, nővérüknek/bátyjuknak köszönhetően később problémamentes életet élhetnek. Ha a nagyobb testvér számára később nehézségeket okoz mindez, akkor ő is tehet magáért: felismerve ami történt immár beállhat saját, "első testvér"-nek megfelelő helyére, kilépve a szülő helyéről. Többször találkoztam ilyen helyzetben azzal, hogy a nagyobb testvér párkapcsolati, vagy főként gyermekvállalási problémával keres meg. A más helyett viselt teher hatására nem sikerül tartós kapcsolatot kialakítania vagy hiába vár saját gyermekre. Ha azonban az állítás során a mélyben zajló folyamatokra ráismer, helyére kerül és feldolgozzza ami történt, akkor elhárulhat az akadály a saját élet kiteljesedésének útjából.

(A következő bejegyzésben a testvérek sorrendjéről és a hiányzó testvérekről lesz szó.)

e-mail icon Facebook icon