A kapcsolatok alapja: az adni és kapni egyensúlya

A tapasztalat szerint a kapcsolatokat az adni és kapni egyensúlya tartja egyensúlyban és mélyíti el.

Hellinger megfigyelése szerint a kapcsolatok sikeressége nemcsak a kötődésen és a renden alapul, hanem az adni és kapni egyensúlyán is.

Az egyenrangú kapcsolatoknak feltétele, hogy annyit kapjunk, amennyit adunk: ha máshogy teszünk feszültségek keletkeznek a kapcsolatban. Egyedül a szülő gyermek kapcsolat az, ahol a szülők többet adnak és a gyermek majd saját gyermekeinek adja tovább, amit tőlük kapott. Ahol tehát nem érvényesül az adni és kapni egyensúlya...

Minden más kapcsolatban ha az ember sokszor ad a másiknak, akkor a másik késztetést érez, hogy viszonozza. Egyfajta lekötelezettséget érez. Aki ad, ezzel szemben könnyednek és kötelezettségtől mentesnek érzi magát. Aki pedig visszautasítja, amit adnak neki, az erősebbnek akar mutatkozni és ezzel veszélybe sodorja a kapcsolatot...

De így tesz az is, aki mindig csak adni akar: ezzel erősebbnek mutatja magát a másiknál. A folyamatos adással fölébe kerekedik a másiknak. Az "önzetlen segítő" valójában sokszor kimondatlanul azt gondolja: "inkább te legyél lekötelezve, mint én". 

Ami kapunk, viszonoznunk kell. De a kiegyenlítésre gyakran elég egy "köszönöm", ha azt szeretet és tisztelet tölti meg.

A jó párkapcsolatban aki kap, gyakran többet ad vissza, mint amennyit kapott. Ezzel a kis többlettel aztán a másik úgy érzi, neki is többet kell adnia. Így fejlődik a kapcsolat és elmélyül. Minél többször adnak és kapnak, annál nagyobb a boldogság.

Néhány esetben a kapcsolat egyensúlyának felborulását az okozza, hogy az egyik fél rendszeresen többet ad, fektet bele a kapcsolatba. "Mindent megtesz a másikért". Ilyen alaphelyzet, ha az egyik fél jelentősen szegényebb, mint a másik, vagy jelentős a korkülönbség. Aki többet adott, gyakran úgy érzi, hogy a másik hálátlan. Az ilyen kiegyensúlyozatlanságot azonban meg lehet szüntetni, ha mindketten felismerik és tesznek azért, hogy az egyensúly helyreálljon.

Mert a jó kapcsolatban mindig csak annyit adhatunk, amennyit a másik képes elfogadni... így tartjuk tiszteletben egymást.